2016. június 6., hétfő

Pedagógus nap

Nos hát ez az egyike azon ünnepeknek, ami általában nem szokott érdekelni. Mert karácsonyra pl. vittünk ajándékok az óvónéniknek (meg nőnapra, húsvétra is persze), meg úgy általában is bevallom, hogy nem teljesen értem, hogy mitől kellene valakit virággal elárasztani csak azért mert van egy szakmája (jobb esetben hivatása)…az én szakmámnak nincsen napja. 

Gyorsan befutottak az ajándékkal :D




De a levelezőlistán érkezett a felvetés (egyébként egy pedagógustól), hogy akkor legyen….mindenkitől egy-egy szál gerbera az óvó néniknek kedves üzenettel mára. Nos egyrészt nem értettem, hogy miért pont gerbera, másrészt meg miért ez a nagy kötelezőség, meg amúgy is…hétfőn virágtenger csütörtökön évzárós ajándék, és ha már, akkor a dadusnak miért nem???? (Már eleve azt sem értem, hogy az évvégi ajándéknál ő miért kap kevesebbet) 

Nos hát végülis úgy tettünk, mint az egyszeri lány: be is tartottuk a kérés, meg nem is. Vittünk ajándékot, kedves idézettel, de az nem virág volt ;) 


Az idézet, ami a Zsebi aláírással ellátott csokikra került:

"A gyermekek úgy éreznek, 
ítélnek és cselekednek,
miként azt azoknál látják,
akiket szeretnek és becsülnek!
(Dr. Wlassics Gyula) 

Az alábbi pedig a Bogyó verziókra:

"A világon mindenkinek hinnie kell abban, 
hogy képes valami olyasmit nyújtani, 
amit a világ nélküle nem kapna meg."
(Gilbert Keith Chesterton)


Ellenben délután külön megköszönte az óvó néni is, s a dadus pedig még hozzám is odajött puszit adni. 

Aztán az alábbi köszönetet is megtaláltam a faliújságon:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése